Ha a legrövidebb útvonalat választjuk, akár egy nap alatt is letudhatjuk a túrát, legalábbis amíg hosszabbak a nappalok. Ősszel már korábban sötétedik, de a pazar napfelkelte miatt is érdemes a hegyen éjszakáznunk. Ehhez időben foglalnunk kell szállást a Dochia menedékházban.
A Csalhóra több, különböző hosszúságú és nehézségű túraútvonal is vezet, több irányból. A székely városok közül Gyergyószentmiklós van a legközelebb, innen indulva ráadásul éppen a legrövidebb gyalogtúra-útvonal közelíthető meg a leggyorsabban.
Gyergyószentmiklósról a 12C főúton indulunk, majd – a Gyilkos-tó mellett is elhaladva – átautózunk a lenyűgöző szépségű Békás-szoroson és Magyarbékásnál (Bicazu-Ardelean) balra térünk. Érdekesség, hogy a település román neve magyarul Erdélyi Békást jelent, ezzel együtt már nem Erdélyben van, sőt, a Békás-szorost is sikerült leszakítania a moldvai megyének Hargita-megyéről.
Célszerű indulás előtt beütni úti célként a Dochia menedékházat, így az alkalmazás egyrészt segít, hogy megtaláljuk a magyarbékási letérőt, másrészt egészen odáig elkalauzol, ahonnan már a gyalogtúránk kezdődik. Magyarbékástól már a kék sáv turistajelzésen haladunk, van, aki már innen kezdi a túrát, de érdemes minél tovább menni autóval, és inkább a hegyen túrázni.
Nemsokára egy sorompóhoz érkezünk, ahol ki kell fizetnünk a belépőt a nemzeti parkba, ezt követően mehetünk tovább. Hosszan haladunk az erdei úton, majd jobbról egy forrást elhagyva elérjük azt a pontot, ahol le kell tennünk az autót.
A kék sáv jelzést követve megkezdjük a kapaszkodást a hegyre. Nagyon meredek az emelkedő, de segíthet leküzdeni az a tudat, hogy mindössze másfél órányira van a menedékház. Jórészt erdőben haladunk, majd felérve megnyílik a táj és ízelítőt kapunk abból, hogy milyen panoráma vár ránk. A fennsíkon az utolsó szakaszt nagy kiterjedésű borókásban tesszük meg, abból kiérve megpillantjuk a menedékházat.
A Dochia menedékház teraszáról nyíló kilátással egyszerűen nem lehet betelni, szinte lelkiismeretfurdalásunk van, hogy ilyen kevés erőfeszítéssel ilyen panorámát élvezhetünk.
Ha reggel indultunk Gyergyószentmiklósról, dél körül már a menedékháznál kell legyünk, azaz belefér még úgy is a Toaca-csúcs megmászása, hogy előtte eszünk egy levest, illetve elfoglaljuk a szállást. Négyágyas szobák vannak saját fürdőszobával, valamint 6, 7, illetve 14 ágyas termek, közös fürdővel a folyosón. Négy főnek egy négyágyas szoba (reggelivel az árban) jelenleg – 2023. októberében – 550 RON, azaz fejenként kb. 11000 Ft. Menedékházról lévén szó – ahova a tartós élelmiszereket, italokat évente kétszer helikopterrel hozzák fel, a többit háton –, nincs túl nagy választék, de azért többféle levesből, másodikból mindenki megtalálja az ínyére valót. Konyha reggel 8-tól este 8-ig van, 7.30-tól már kávézhatunk, illetve este 9-ig tudunk italt venni.
A Dochia menedékház 1750 m-en van, a Csalhó legmagasabb csúcsa, a Toaca pedig 1904 m, azaz nem jelent komolyabb kihívást és a távolság sem nagy. A piros sáv jelzésen indulunk el, megint csak nagyrészt borókásban haladunk – és garantáltan készítünk egy halom képet, ahányszor megnyílik a táj –, egyre többször látunk rá a Toaca-csúcsra, egyre jobban kivehető a lépcsősor rajta. Nyílt terepre érünk és... még több képet készítünk. Egyszerűen nem lehet befogadni a több irányba nyíló fantasztikus panorámát! Lenyűgöző, tényleg.
A Toaca lábánál levő meteorológiai állomáshoz érve eldönthetjük, hogy (a jelzést tovább követve) a lépcsőkön vagy pedig a régi úton, azaz a törmelékes szerpentinen akarunk-e feljutni. Mindkettő más élményt nyújt, mi egyik nap a lépcsőt választottuk felfelé, az utat lefelé, másnap pedig fordítva. Az 519 fokot számláló fém lépcső megint csak borókásból indul, majd abból kiemelkedve fokozza a panoráma-túladagolást. A lépcsősor tetejére érve (balról érkezik a régi út, jobbra kilátóterasz) még vár ránk egy kevés kapaszkodás, de ez már a szó szoros értelmében, konkrétan a csúcsra egy korlátba vagy a sziklába kapaszkodva jutunk fel. Természetesen megéri. A kilátás egészen elképesztő. Kivéve az észak-keleti irányt, amibe belelógnak a szikla tetején levő tárgyak. Óvatosan leereszkedve, majd balra fordulva a kilátóteraszra, és onnan is balra pár métert megtéve egy ösvényen, bepótolhatjuk a látványt. Rálátunk a látványos Panaghia-sziklára, illetve a mögötte elterülő Békás-tóra... és rájövünk, hogy ha csak ezt fotóztuk volna, az is elég lenne.
A menedékházba visszaérve, már küldhetjük is a pazar fotókat – természetesen van wifi –, vacsora után még iszogathatunk valamennyit a társalgóban, de ne feledjük, hogy másnap korán kell kelnünk!
Amikor pirkadni kezd, már a teraszon kell lennünk, de bármennyire is elvarázsol a látvány, ne engedjünk a csábításnak! Csak néhány percnyi gyaloglás a Lespezi-csúcs (1805 m), érdemes bevállalni. Nyilván időjárásfüggő is, de jó eséllyel olyan napfelkeltével ajándékoz meg a Csalhó, amit nem feledünk egykönnyen... és amit természetesen nem tudnak visszaadni a fényképek. A Békás-tó fölött pára lebeg, a felkelő nap azt világítja meg vörösen, majd aranyszínűre festi a Toacát... Közhely, de tényleg látni kell.
Nagyon sokszor emlegettük a panorámát, és ez nem véletlen. Sok helyről nyílik pazar kilátás úgy, hogy gyakorlatilag rövid, kényelmes túráról beszélünk (még akkor is, ha helyenként meredek), tényleg nincs arányban a kapott látvány a befektetett energiával.
Reggeli után még egyszer felmehetünk a Toacára (mi ezt azért is megtettük, mert első nap borús volt az idő, másnap viszont szikrázó napsütés várt) vagy a menedékháztól a kék sávon leereszkedhetünk a teraszról látható Detunáták sziklacsoporthoz. Ha szép az idő, érdemes még egyet ebédelnünk a teraszon, majd elindulni a már ismert úton (azaz a kék sávon a másik irányba), hogy szűk másfél óra alatt az autóhoz érjünk.
Következzenek a képek!
Helyenként nagyon meredek, de nagyon szép út vezet az erdőben a kék sáv jelzésen
A fennsíkon nagy kiterjedésű borókás fogad, különleges hangulata van az ösvénynek
Hát ilyen a kilátás a Dochia menedékház nagy teraszáról, nehéz betelni vele
Felhőbe burkolózva a Toaca, a Csalhó legmagasabb csúcsa
519 lépcsőfok a csúcsig, megkönnyítve a feljutást, de ennek nem mindenki örül
A régi utat is lehet választani, mi első nap a lépcsőkön mentünk fel, az úton pedig le
A pirkadat a menedékház teraszáról is gyönyörű, a napfelkeltét érdemes azért a közeli csúcsról nézni
A napfelkelte a Lespezi-csúcsról nézve káprázatos, reménytelen a fotón visszaadás
A napfelkelte fényében fürdik a Toaca, folyamatosan kattintottunk, amíg feljött a nap
A menedékházhoz visszaérve még mindig tartott a napfelkelte varázsa
A Dochia menedékház – tényleg nincs rossz helyen
Folyamatosan változtak a fényviszonyok, végül totális napsütésben indultunk újból a Toaca-ra
A meteorológiai állomásnál választhatunk az egyenesen felfelé induló régi út és a jobbra, a lépcsőhöz tartó jelzés között
Felfelé a régi úton – nem a legkönnyebb terep, de sokaknak a lépcsőnél mégis szimpatikusabb
Számos pontról kínálkozik remek kilátás a régi útról, a tetőhöz közeledve például ilyen
A kötelező fénykép a csúcson, a hátteret viszont érdemes külön is lefotózni
A Toaca csúcsa elképesztő körpanorámát kínál, ezért a fotóért mégis le kellett jönnünk a kilátóterasz mellé
Nem feltétlenül tériszonyosoknak való, de legalább van mibe kapaszkodni, a morzsalékos régi úton nem annyira
Nemcsak a csúcsról nyílik szép panoráma, az egész túra erről szól, hihetetlen, hogy mit nyújt látványban
Ezt például az erdőben ereszkedve pillantottuk meg, a zergék sajnos nem várták meg a fotózást
