Hogy is van ez?

Két, több mint 100 éve épült, és 150 illetve 180 km hosszú hegyiforrás-vezetéknek köszönhetően Bécs lakosságát alaphelyzetben 100%-ban forrásvízzel látják el. Gondoljunk csak bele, ez olyan, mintha Budapestet a Mátrából és a Bükkből látnák el ivóvízzel! 

Völgyek fölött átívelő aquaduktokon, folyók alatt átbújó szifonokon keresztül, természetes eséssel érkezik a kitűnő minőségű víz a városba, egyetlen szivattyú felhasználása nélkül, sőt, közben áramot is termelve!

A bécsi vízellátás kezdetei

Persze, már a rómaiak is építettek vízvezetéket a térségben, a középkor mégis visszalépést hozott, a lakosság kizárólag fúrt kutakból nyert vizet. Az első bécsi vízvezetékek a XVI. században épültek, a Burg és néhány középület ellátására. 

Néhány kisebb vízvezeték természetesen nem volt elég a vízhiány leküzdésére, a 18. században a hordóiból vizet áruló „vizesember” tipikus figurája volt a bécsi utcaképnek. Mivel a nagyjából tízezer kút vize gyakran volt fertőzött, újra és újra járványok léptek fel.

A 19. század első felében épülő újabb vízvezetékek, illetve az akkor létrehozott vezetékhálózat már sokat javítottak a helyzeten, de a század közepétől, az elővárosok beolvadásával nagyvárossá váló Bécs ellátására már nem bizonyultak elégségesnek. 

Az I. Hegyiforrás-vezeték

1864-ben döntött a bécsi városi tanács az I. Hegyiforrás-vezeték megépítéséről, mely a város vízszükségletének 40%-át volt hivatott fedezni. A cél az volt, hogy megépülésével az elővárosok ivóvízellátása is megoldódjon, olyan vízminőség-javulás mellett, hogy többé ne kelljen tartani a lakosság egészségügyi veszélyeztetettségétől.

Az I. Hegyiforrás-vezeték avatása a bécsi Schwarzenberg-téren (Wiener Wasser archívum)

Az 1873. október 24-én átadott – akkor még –, 90 km hosszú, I. Hegyiforrás-vezeték a vízhiánytól és a járványoktól való megszabadulás szimbólumává vált. 1888-ra már az akkori városterület lakott házainak 90%-a csatlakozott az új vezetékre.

1988 decemberében a Pfannbauer-forrást is bevezették az I. Hegyiforrás-vezeték hálózatába, melynek teljes hossza ma 150 km, és naponta 220 millió liter vizet szállít a Rax-, Schneeberg- és Schneealpe-hegységek forrásaiból az osztrák fővárosba, olyan kiváló minőségben, hogy utólagos kezelésére nincs szükség.

Az I. Hegyiforrás-vezeték egyik axquaduktja Mödlingnél (Fotó: Wiener Wasser, Novotny)

A Pfannbauer-forrástól a víz 24 óra alatt folyik el a bécsi Rosenhügel víztárolóig, 30 aquadukton áthaladva.

A II. Hegyiforrás-vezeték

A 19. század végén további települések olvadtak a fővárosba, ivóvízellátási nehézségeket okozva, így széleskörű előkészítő munkálatokat követően 1900-ban letették a II. Hegyiforrás-vezeték alapkövét.
Mintegy 10 000 munkás dolgozott a vízvezeték építésén. Több mint 100 aquadukt épült (a régi római vízvezetékek mintájára) a völgyek áthidalására, és 19 (a közlekedő edények elvén alapuló) szifon, melyek között 2,5 km hosszúságút is találunk. A téglából épült I. Hegyiforrás-vezetékkel szemben a beton alapozású II. Hegyiforrás-vezeték építésénél helyben kinyert követ használtak.

Történelmi fotó a Bärnbach-aquadukt építéséről – II. hegyforrás vezeték (Wiener Wasser archívum)

A II. Hegyiforrás-vezeték naponta 217 millió liter vizet szállít Bécsbe a stájer Salza-völgyből, a Hochschwab-hegységből. Az ott található Kläffer-forrás Európa egyik legnagyobb ivóvízforrása, hóolvadáskor vagy csapadékosabb időjárás esetén akár másodpercenkénti 10 000 literes – azaz napi 860 millió literes – vízhozammal! A „fölösleg” Wildalpennél ömlik a Salzába. (Az elágazás a hegy gyomrában látogatható, tényleg látványos, ahogy a hatalmas mennyiségű víz bezúdul a Bécs felé induló vezetékbe, illetve a folyó irányába vezető csatornába. A településen található Hochquellenwasser múzeum megtekintését is jó szívvel ajánlom.) A 180 km-t a víz – mindössze egy fokot melegedve a kezdeti 6 °C-hoz képest! – 36 óra alatt teszi meg, 360 m szintkülönbséggel. Az egyenletes lejtés elérése érdekében az útvonal általánosságban a terep adottságait követi. Hosszú szakaszokon át az esés mindössze 0,22 ezrelék! 

1910. december 2-án I. Ferenc József a bécsi városháza dísztermében adta át az új vízvezetéket, ebből az alkalomból először a városház terének szökőkútjai is forrásvízzel üzemeltek. A vezeték megépülésének áldásos hatása volt a lakosság egészségére. Lehetővé tette azt is, hogy Bécs minden kerületében nyilvános fürdőket nyissanak.

Ivóvíz – frissen a forrásból

Alaphelyzetben Bécset 100%-ban forrásvízzel látják el a két hegyiforrás-vezetéknek köszönhetően. Extrém magas vízfelhasználás esetén, illetve állagmegóvási munkák idején a lobaui és a moosbrunni vízművektől származó vizet táplálnak a rendszerbe. Éves szinten 95% forrásvíz és 5% kezelt, felszín alatti víz kerül felhasználásra. A források védelmének (a védett vízgyűjtő terület összesen 675 négyzetkilométer), és a folyamatos felügyeletnek köszönhetően a forrásvíz minősége kitűnő, utólagos kezelésére nincs szükség.

Az ivóvízellátás biztonságában nagy szerepet játszik a 30 bécsi víztároló, összesen 900 millió literes kapacitással. Két, Bécsen kívüli víztárolóval együtt ez az érték 1,6 millió literre emelkedik, ami megfelel a teljes fővárosi lakosság négy napi vízfelhasználásának.

A tökéletességre vitt tervezést jelzi az is, hogy a két vízvezeték a főváros különböző területeit látja el ivóvízzel, annak függvényében, hogy az adott kerület alacsonyabban (I.) vagy magasabban fekszik (II. Hegyiforrás-vezeték).

A Marokkói-kút Bécs 3. kerületében (Fotó: Wiener Wasser, Novotny)

További érdekesség, hogy Bécsben az 54 műemlékkúton túl további 900 ivókutat találunk, sőt, kánikula idején még számos mobil ivókutakat is rendszerbe állítanak. És kivétel nélkül mindegyikből kiváló alpesi forrásvizet ihatunk (díjmentesen).

Bécsben nyáron mobil ivókutakat is felállítanak (Fotó: Wiener Wasser, Novotny)

Kettős hasznosítás

Napjainkban a két hegyiforrás-vezeték mentén 15 vízierőmű működik, évi 65 millió kilowattóra áramot előállítva, ami elég lenne például St. Pölten (Alsó-Ausztria tartomány fővárosa) áramszükségletének fedezésére. Leginkább a helyi (két erőmű van Bécsben, a többi leginkább a forrásvidékeken) áramszükségletet fedezik, persze, de például a két, Gamingban található erőmű 17 500 bécsi háztartást lát el árammal, évi 42 000 megawattóra áramot termelve. Nem meglepő, hiszen itt a II. Hegyiforrás-vezeték egy 11 km-es szakaszon 220 métert esik, azaz ideális hely egy vízierőműnek. Ezt elég korán felismerték, hiszen az első gamingi erőmű 1926-tól termel áramot, azaz elmúlt már 90 éves! A Gaming 2 jóval később, 1990-ben állt szolgálatba, tovább fokozva a kiváló minőségű ivóvíz kettős hasznosítását. Az ehhez használt 2250 méter hosszú csőnek 29 méter az esése, elegendő víznyomást létrehozva a turbina meghajtásához.

Általában (jogosan) büszkék vagyunk Budapestre, és előszeretettel hasonlítgatjuk össze a szomszédos országok fővárosaival, nem utolsósorban vizes adottságai miatt. De a Bécset ellátó hegyiforrás-vezetékek miatt meg kell emelnünk kalapunkat az osztrákok előtt. Már eleve az ötlet is elképesztő, hogy ilyen távolságról szállítsanak ivóvizet a fővárosukba. Az, hogy ezt már több mint száz évvel ezelőtt meg is valósították, ráadásul úgy, hogy a víz célbajuttatásához nincs szükségük energiára, hanem ellenkezőleg, azzal még (nem kevés) áramot is állítanak elő, tényleg tiszteletet érdemlő teljesítmény.

Turizmus

Az évszázados vízvezetékek természetesen az idegenforgalomban is szerepet játszanak. Két témába vágó múzeumot is felkereshetünk. Az egyik Alsó-Ausztriában, az I. Hegyiforrás-vezeték forrásvidékén, a Rax-hegység lábánál található Reichenauban – a látványos és jónevű Höllental (azaz Pokol-völgy) bejáratánál levő településen –, a másik a stájerországi Wildalpenben, a II. vízvezeték legnagyobb hozamú forrásánál várja a látogatókat. Utóbbiban tett látogatásom után bizton állíthatom, hogy laikusok számára is számos érdekességgel szolgál a témát több irányból is megközelítő kiállítás.

A látogatás keretében a Kläffer-forrást is felkereshettem, ez a múzeumlátogatáshoz tartozó program – azaz benne van az árban –, és nem is érdemes kihagyni. A bejárat nem túl feltűnő, a hegy gyomrába tett 90 méteres séta után elénk táruló látvány annál inkább. Félelmetes erővel zúdul le a hatalmas vízmennyiség, és láthatjuk, ahogy egy része a Bécs felé induló vezetékbe tódul, a többi pedig a folyóba ömlik. A tavaszi hóolvadás kezdetével a vízhozam a többszörösére emelkedik, a forrás ilyenkor gyönyörű vízesések formájában is a felszínre tör.

Ha mindenképpen ragaszkodunk a kizárólag vizes témájú programokhoz – ne tegyük –, akkor is számos további lehetőség közül választhatunk a wildalpeni múzeumlátogatást követően. Túraútvonalak várnak minket a vízvezeték mentén, de felkereshetjük a vízesések sorát felvonultató, közeli Wasserloch-szurdokot is, és akkor a lélegzetelállítóan szép Salza-folyó (és a számos magyar, illetve osztrák szervező) által kínált vadvizes programokról még nem is beszéltünk.

Írta: Czire Attila

A képekért köszönet: wien.gv.at (térkép), illetve Wiener Wasser