18. túra: Gömör–Tornai-karszt

A Bódva völgyét kísérő 27-es főút Hídvégardónál éri el a magyar-szlovák határt, innen még pár perc autózás Szádelő, a falucska északi végén nyíló Szádelői-völgy szurdokának a bejárata (parkoló). Ózd–Bánréve felől Rozsnyón át, Krasznahorka „büszke vára” alatt juthatunk ugyanide.

Krasznahorka büszke vára - A Szádelői-szurdok

Az egész túrán a tanösvény jelzését (Z ) kell kövessük. A Szádelői-szurdok 300 m mély kanyonjának árnyas, hűvös alját mintegy 2 km hosszan kísérjük. A keskeny, közforgalom elől lezárt műút, a hajdani Kassa– Rozsnyó országút erősen emelkedik, a nyári zivatarok idején különösen bővizű, a zúgókon, sellőkön tajtékozva rohanó Szár-patak hol az út egyik, hol a másik oldalán hömpölyög. Dübörgését helyenként függőleges sziklafalak visszahangozzák. Egyszercsak megnyílik a zárt lombsátor, megpillantjuk a 105 m magas, különálló sziklacsúcs, a Cukorsüveg jellegzetes alakzatát.

Cukorsüveg - A szurdok mélyén

Lassan megszelídül a szurdok, mielőtt jobbra, a fennsík felé kanyarodnánk, továbbsétálhatunk a menedékházhoz (pihenőhely). Az oldalazó-emelkedő, bükkerdei gyalogút felső szakaszán, a jobbra nyíló sziklás kilátópontokról már le-lelátunk a szédítő mélységben húzódó szurdokra, korábbi útvonalunkra. Felérünk a bájos Szádelői-fennsík tisztásos, borókabokor-ligetes platójára, árnyas sűrűben keresztezzük egy őskori földvár töltésként mutatkozó, jól felismerhető sáncát. Fenyvesek, rétek kísérnek ki a szurdokvölgy fölé benyúló sziklaormok sziklagyepes, leheveredésre csábító tetejére.

A Szádelői-fennsíkon - A fennsík peremén

Lélegzetelállító kilátás nyílik innen a szorosra, mely különösen jobbra, a fölé hajló lapos sziklagerinc letöréséről teljesedik ki igazán. A déli nap besüt a festői szurdokba, a mészkőfalak, -tarajok vakító fehéren törnek ki a sötétzöld lombbundából. Innen fentről ügyet sem vetünk a völgyből még büszkén magasra törő Cukorsüvegre. Dél felé a Tornai-medence mögött jól látszik az Alsó-hegy (kőbánya) elkeskenyedő, ellaposodó vége. Itt, a Szádelői-völgy felett állva szinte megelevenedik előttünk a szoros keletkezésének (egyik) mondája: „Egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekült. Mikor üldözői már-már utolérték, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig kettészakadt, s a pogányok mind a mélységbe zuhantak, hol agyonzúzták magukat.”

(Gömör–Tornai-karszt turistakalauz)

Az ösvény visszavezet a fennsíkra, majd füves, borókás, köves bércháton ereszkedünk, a karros, „ördögszántásos” mészkősziklákon bukdácsolva nem könnyű a járás. Elágazásba érünk, a tanösvény jobbra (!) tér. Keskeny, kőmorzsalékos, az idevágó délutáni napsütésben bizony meleg, karsztborkorerdős hegyoldalban szerpentinezünk. Minden kanyarral egyre lejjebb érünk, szűkül a Torna-medencére nyíló kilátás, erősödik a forgalmas kassai főút felhallatszó moraja. A templomtoronnyal szemben érünk le Szádelő házai közé, a főutcán jobbra pár lépés a parkoló.

Torna vára

Érdemes Torna, a hajdani vármegyeszékhely felé egy kis autós kitérőt tenni, a városka feletti kopár, karros, karsztbokorerdős kúpon a XIV. századi vár falmaradványai dacolnak az idővel.

Utazás

gépkocsival: Budapest – Bánréve – Rozsnyó (Rožňava) – Szádelő (Zádiel) – Hídvégardó – Miskolc – Budapest

Szerző: Berki Zoltán