Túrázó, terepfutó körökben egyre több szó esik róla, hogy mi a teendő, ha medvével találkozunk, hiszen most már biztos, hogy Magyarországon újra jelen van a nagyvad.
Egyelőre úgy tűnik, a legtöbbet emlegetett börzsönyi medve a régimódi fajtából való, azaz inkább kerüli az emberek társaságát, de nem árt az óvatosság. Az sem jó, persze, ha eltúlozzuk a veszélyt – és ennek esetleg a természetjárás látja kárát –, viszont az is igaz, hogy a túlzás csak az első medvetámadásig áll fenn.
Szeretnénk leszögezni, hogy a régi tézis, mely szerint a medve soha nem támad – amit a börzsönyi medve kapcsán szoktak írogatni a közösségi médiában –, eltávolodni látszik az igazságtól.
Szerkesztőségünk, kiadónk több szálon kötődik Erdélyhez, így elég sok aktuális információnk van a témában, és ezek egyáltalán nem megnyugtatóak.
Júniusban például egy hét alatt 3 (frissítés: 4!) súlyos medvetámadás történt Székelyföldön, és itt embereket ért, súlyos sérülésekkel járó támadásokra gondolunk, mert egyébként az állatállományban, anyagi javakban okozott kár mindennapos. Rendszeresek a mobiltelefonra érkező riasztások is, hogy egy adott falu (vagy akár város!) lakói ne menjenek ki az utcára, mert medvéket észleltek a településen.
Háromszéken tartózkodó szerkesztőnk két esetre hívta fel a figyelmet. Június 21-én, délelőtt a Kovászna megyei Zágon mellett, a saját kertjében támadt rá egy kétbocsos anyamedve egy gazdára, aki minden bizonnyal a kezében levő fejszének, illetve kutyájának köszönheti, hogy egyáltalán túlélte a találkozást, de súlyos sérüléseket szerzett, meg is kellett műteni.
A másik, pár nappal későbbi történet szintén háromszéki, és sokkal szerencsésebben végződött. Ahogy az érintett írja: „Ez esetben hála Istennek nincs sem áldozat, sem kár, még vér sem folyt, és én írhatom magamról, ahelyett, hogy az újságok írnák rólam.” Ettől még nagyon tanulságos, már csak azért is, mert ebben az esetben egy futó – szerkesztőnk jóbarátja – áll a középpontban. Illetve fut, természetesen, és egyáltalán nem túlzás, hogy az életéért.
A sepsiszentgyörgyi Gidófalván, a falu melletti repceföldnél szaladt éppen György, és már éppen nyugtázta, hogy a minap onnan kirontó vaddisznóval most nem kell számolnia, amikor „egyszer csak bömbölve felugrott egy jókora medve” a repcésben, tőle mintegy 20 méterre, és üldözőbe vette.
A kettejük között levő távolság rohamosan fogyott, és egyértelmű volt, hogy ezt a futóversenyt csak a nagyvad nyerheti. György irányt váltott, de ez csak arra volt jó, hogy a medve, levágva az utat, még közelebb kerüljön. Ekkor, bár tudta, hogy nem tanácsos kiáltással ingerelni a támadó medvét, torkaszakadtából üvölteni kezdett, a kóbor kutyák miatt magával vitt lovaglópálcát suhogtatva hátrafelé, rohant tovább, és üvöltött folyamatosan. Ekkor megtörtént a csoda. A medve lassított, majd két lábra állt, figyelve, hogy mi történik. Innentől György már csendben futott tovább, többször hátranézve, hogy mik a medve szándékai. A medve pedig hátrálgatva, időnként két lábra állva, visszament a repcetáblába.
György természetesen több medveszakértő véleményét kikérte – akik ezt a címet udvariasan elhárították, és pontosítottak, hogy ők nem szakértők, csak gyakran találkoznak medvével –, és közreadta a tanulságokat.
Az első és legfontosabb, hogy medvetámadásra nincs recept, hiszen nincs két egyforma helyzet. Erdélyben nagyon sok helyen találunk táblákat (akár a Szent Anna-tónál, de még Brassó belvárosában, a Cenkre tartó felvonó völgyállomásánál is!), hogy mi a teendő medvetámadás esetén, de igazából egy közös pont van, hogy jobb az ilyesmit elkerülni.
Az biztos, hogy a minket észlelő medvének nem tanácsos hátat fordítani, pláne menekülni, hiszen az nagy eséllyel azt eredményezi, hogy a vad üldözőbe vesz bennünket, és ha figyelembe vesszük, hogy ezt akár 40-50 km/h sebességgel teszi, lehet tippelni... Aki pedig látta a Brassó melletti sípályákon ebben a szezonban készült videókat, amikor a medve a síelők után rohant, leszámolt azzal a sztereotípiával is, hogy nem tud jól futni lefelé.
Tudomásul kell vennünk, hogy a medvék viselkedése is megváltozott. Ebben sajnos az is benne lehet, és benne is van, hogy a magányosan gyalogló, futó, bicikliző embert simán megtámadja.
(FRISSÍTÉS: június 26-án Sepsiszentgyörgy és Sugásfürdő között kocogó férfi esett medvetámadás áldozatául. Szerencsére ő is túlélte, részlegesen megskalpolva, számos harapás- és karmolásnyomtól vérezve, sokkos állapotban találtak rá az úton... azóta már túl van az idegsebészeti műtéten is. És, hogy érzékeltessük a helyzetet: Sugásfürdő nagyjából olyan mint a Normafa vagy Királyrét, azaz oda szoktak kijárni az emberek a „zöldbe”. Mindezt nem pánikkeltés céljából. Úgy gondoljuk, hogy jó, hogy a magyarországi erdőkbe visszatértek a medvék, farkasok, hiúzok. Utóbbi kettővel egyébként sokkal kisebb esélyünk van találkozni, és ha egy mód van rá, igyekezzünk elkerülni a találkozást a medvével is.)
Apropó, síelés. Igen, jól következtettek. Nagyon sok medve már nem alussza át a telet, és velük bizony számolni kell egy téli kirándulás folyamán.
Az említett táblákon olyan tanácsokkal találkozunk, hogy ha a medve meglátott, érdemes lassan, csendben – nem a vad szemébe nézve! – hátrálnunk. Ha elindul felénk, akkor esetleg ledobni a földre egy ruhadarabot, táskát, ami lefoglalja, amikor odaér, és amit beáldozunk a békés elvonulás érdekében. Ha ez nem jött be, akkor valamit a fejünk fölé tartva próbáljunk nagyobbnak látszani... Persze, ha csak az volt nálunk, amit már ledobtunk, akkor ezt a megoldást buktuk. És nagyjából ez a baj az összes tanáccsal. Mert amíg ezeket próbálgatjuk, a medve egyre közelebb ér, és onnantól az esélyeink rohamosan csökkennek.
Tény, hogy többen vallják, akikkel a medve a közelebbi találkozást kereste, hogy amikor már nincs más lehetőség, akkor érdemes tapsolni, természetidegen hangokat adni, egyáltalán hangosabban üvölteni, mint a medve, hátha ezzel eltántorítjuk őt a támadástól. Nekik (mint ahogy szerencsére Györgynek is) bejött. Az említett három (már négy) áldozatnak – és még sokaknak – nem, tehát ezt sem tanácsolnánk feltétlenül.
Mint sok más esetben, itt is a megelőzés lehet az egyetlen (biztos) megoldás. Mert ha már ott állunk a medvével szemben, annak bizony többféle kimenetele lehet, és ezek közül kevés olyan, amit szeretnénk. A medve nem játék, tartja a székelyföldi mondás, és érdemes ezt komolyan venni.
Alapvetően jó, ha erdeinkben medve él, és nekünk, Magyarországon még megvan az esélyünk a békés egymás mellett élésre, ami Székelyföldön már elveszett az elmúlt években.
Ha olyan helyen kirándulunk, túrázunk vagy éppen futunk, ahol medve jelenlétét észlelték, semmi esetre se induljunk útnak egyedül! Magyarországon vélhetőleg elég is, ha többedmagunkkal haladunk, az ebből eredő zaj már visszavonulásra fogja késztetni a medvét. Az erdélyi hegyekben, erdőkben járva viszont konkrétan ajánlott nagyobb zajt csapni, hangosan beszélni egymás közt, még akkor is, ha ez alapesetben a természetjáró lelkülettől idegen. Ha oda indulunk, mindenképpen szerezzünk be medvespray-t, jól jöhet, ha időben észleljük a felénk induló medvét.
Összefoglalva fentieket, azt tanácsoljuk, mint a kullancsok esetén, bármilyen furcsa is a párhuzam. Ne mondjunk le a természetjárásról, de alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez. Magyarországon különösen csekély a valószínűsége annak, hogy medvével találkozunk, pláne, hogy megtámad. De az esély ma már több a nullánál, legyünk tehát elővigyázatosak!
