Börzsöny és az Ipoly völgye turistakalauz

Néhány gondolat a turistakalauz sorozatról

A turistakalauz sorozat előzményei

A magyarországi turistakalauzok a jelenlegiek felépítéséhez hasonló első kötete 1900-ban, dr. Thirring Gusztáv (1861–1941) statisztikus, a Magyar Turista Egyesület alapító tagja szerkesztésében, az MTE kiadásában kerülhetett a turistáskodó polgárság kezébe. A részletes, gazdagon illusztrált kalauz – nevezhetjük „műnek” – hagyományt teremtett, hiszen ez az első kötete a legendás dr. Thirring – dr. Vigyázó jegyezte „Részletes Magyar Útikalauzok” sorozatnak, amely az 1930-as években a Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképkiadónak köszönhetően a turisztikailag legfontosabb hegységeket igényes részletességgel bemutatta. Ezzel párhuzamosan a Magyar Királyi Állami Térképészet megkezdte az „angyalkás” címlapjáról ismertté vált Kirándulók térképei sorozat kiadását. „Ezeknek a térképeknek adatgyűjtéseinél, szerkesztésénél az intézet igénybeveszi a turistaszövetség, egyesületek, sőt egyesek … közreműködését.” – írja Dr. Vigyázó János 1929 augusztusában a Pilis és a Szentendre–Visegrádi-hegység útikalauzának előszavában. A könyv végén szerepel a térkép hirdetése is: „A Pilis 1:50.000 új sokszínnyomatú, útjelzéses turistatérképe. Megjelent kalauzunkkal egyidőben. Ára 2P. Tartós vászonra húzva, zsebrét hajtogatva Ára 5.50 P” – vagyis a kalauz és a térkép összetartozására már ekkor utalás történt.

A kiadások az 1930-as évek végén abbamaradtak, s csak az 1950-es években, a Sport Lap- és Könyvkiadó ún. portyavezető sorozatának könyveivel (benne rendkívül egyszerű, beragasztott, sematikus térképvázlatokkal), majd 1956-tól az útikalauz sorozatával (+ útjelzéses térképvázlatok) folytatódtak. Az 1950-es évek végétől kezdődött meg a turistatérkép-sorozat kiadása az 1954-ben alapított Kartográfiai Vállalat munkájában. Elnagyoltsága, torzulásai, hibái ellenére az 1970-es évek végéig szolgálták a természetjárást. Az 1960-as, 1970-es években néhány útikalauzt (amelyben a túraleírások látnivalóit külön, ún. Kislexikonban ismertették) már (a vázlatokat kiváltva) a vonatkozó turistatérképpel együtt lehetett megvásárolni, vagyis az útikönyv és a térkép „együttélése” megkezdődött. Az 1980-as évek elejére az útikalauzkiadás lényegében megszűnt, miközben útjára indult a Kartográfiai Vállalat új turistatérkép-sorozata. 1997-ben Berki Zoltán szerkesztő saját megrendelésére került kiadásra a Mátra (spirálos) turistaatlasza, amely (kísérleti kiadásként) még csupán a felszelvényezett térképet és a térkép hátoldalának települési ill. szolgáltatói ismertetőit tartalmazta. A kiadvány a vártnál is nagyobb sikere, az útleírások iránti igény indította el (1999), a kiadó több, sikeres pályázat elnyerésével megjelentetett turistaatlasz, majd „turistakalauz” sorozatát. [Ezek prototípusai (Pilis, Börzsöny) 2005-ben a később kialakult egységes szerkesztési elvek szerint teljes, fényképekkel jelentősen gazdagított átdolgozásra kerültek.]

A turistakalauz sorozat felhasználóbarát, hitünk szerint a térképkultúrát terjesztő kultúrmissziót betöltő darabjai a térképek ill. a Thirring–Vigyázó útikalauzok szerkesztési elvei szerinti ötvözését, napjaink igényeinek megfelelő továbbfejlesztését tűzték ki célul.

Turistatörténeti jelentőségű az, hogy 100 év után most fordult elő először – ahogy a turistakalauz sorozat turistatérkép-történeti részénél közöljük –, hogy „a térkép szerkesztői és az útleírások készítői ugyanazok, s ez biztosíték arra, hogy turistakalauzunk egységes, fejezeteit tekintve a térképpel összevethető egészet alkot.”

A turistakalauz sorozat felépítése

A turistakalauz sorozat egységes felépítéssel immár több mint 15 éve szolgálja a hegyvidékek turizmusát. A kötetek (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Pilis–Visegrádi-hg., Budai-hg., Gerecse–Vértes–Velencei-hg., Bakony, Balaton-felvidék–Keszthelyi-hg., Mecsek) és a legfrissebb kiadásokból levezetett Kéktúra I., II., III.  turistakalauzok 2014–2017 között teljes tartalmi és tipográfiai átdolgozáson estek át, jelentősen gazdagodott a fejezetekkel harmonizáló fotóállomány. A sorozat az adott táj jellegzetességeinek figyelembevételével, szükség szerint egyedi fejezetek beépítésével egységes felépítésű.

A Felhasznált irodalom bemutatását – melyből kitűnik a korábbi útikalauzok, az elődök munkáinak szisztematikus áttekintése – mindig egy, a táj hangulatát megidéző, a kiadványhoz „kedvet csináló” Előszó követi. Ezután jön a klasszikus táj- ill. hegységismertető a földrajzi helyzetről, a geológiáról, az éghajlatról és a vízrajzról, a növény- és állatvilágról, s persze a történelemről. Ezeket a fejezeteket (több illusztráló fotóval) mindig jeles szakértők állították össze. Ezt a részt pl. a Börzsönynél az őskori és középkori várakat taglaló, a Zempléni-hegységben a hegyaljai szőlő- és borkultúrát bemutató fejezet egészíti ki. A következő, fontos fejezet a hegységek megközelítését, a turista-kiindulópontok elérhetőségét gépkocsival és a közösségi közlekedési lehetőségekkel külön-külön mutatja be. Itt kerülnek a kiindulópontok szerint csoportosításra azok a túraleírások, az autósoknak a gépkocsihoz való visszatérést biztosító körkirándulás ajánlatok, amelyek részletes kifejtését a túraleírások fejezete tartalmazza. Itt nyílik alkalom az érintett vasútvonalak történetének közlésére, adott esetben a korabeli vasúthálózat és a trianoni határhúzás összefüggéseinek, következményeinek bemutatására, az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a vasúti mellékvonalakat sújtó hatásának ismertetésére. A sorozatban a közkedvelt erdei kisvasúti hálózat története és jelene (kiemelten a Börzsöny, a Bükk és a Zempléni-hg. kötetekben) külön fejezetekben, a kapcsolódó túralehetőségekkel jelenik meg. A télisport, vízisport és a kerékpártúra lehetőségek bemutatása szintén kapott egy-egy fejezetet. Bízunk benne, nem tartozik az átugorható részek közé az adott hegyvidék turistatérkép- és kalauz történetének a bemutatása, de számunkra erkölcsi kötelesség volt az előttünk járók munkásságának az ismertetése, annak megvilágítása, hogy a turistakalauz sorozat szerény folytatása elsősorban az 1930-as években elindult, Dr. Thirring Gusztáv és Dr. Vigyázó János által fémjelzett útikalauzoknak. Ugyanígy megemlékezik a sorozat a hegyvidékek turistamúltjáról, a turistautak hálózatának a kialakulásáról, a turistaházak létrehozásáról, hiszen napjaink természetjáró feltételeinek kialakítása a Budai-hegységben, a Pilis–Visegrádi-hegységben, vagy a Mecsekben már több, mint 100 évre nyúlik vissza. A túraleírásokban érintett emlékhelyek, létesítmények története mind-mind a nemeslelkű, a közjóért tevékenykedő elődökhöz vezet. Túrázunk az általuk építtetett, emléküket őrző utakon, kortyolgatunk az átaluk foglalt forrásokból, körbenézünk az áldozatos munkával épült kilátókból… – megérdemlik, hogy ismerjük őket, gondoljunk rájuk. Dr. Téry Ödön (1856–1917) „a magyar turistaság alapítója” fogalmazta meg a szervezett természetjárás lényegét: „Az ember nem azért turista, mert az erdőt járja, hiszen a vaddisznó is járja – mégsem turista, hanem azért, hogy maradandó, a közt szolgáló turistalétesítményeket hozzon létre.”. A természetjárás feltételeinek megteremtői Téry szellemében tevékenykedtek hegységeinkben. A kezdő kirándulóknak különösen fontos az 1929-ben Dr. Strömpl Gábor (1885–1945) térképész által beterjesztett, a Magyar Turista Szövetség által elfogadott, máig érvényes turistajelzésrendszer és a jelzéstípusok bemutatása, értelmezésük, követhetőségük segítése.

A turistakalauzok kétségkívül legfontosabb része – az előző fejezetekre épülve, adott esetben azokra visszautalva – a túraleírások fotókkal illusztrált közlése. Ezek nem a turistautak leírásának a „leltára”, hanem a szerzők szubjektív véleményét tükröző, néhány különösen szép, látnivalókban gazdag, jól megközelíthető, könnyen vagy közepes nehézséggel teljesíthető turistaút-kombináció ismertetése. Az autósokra gondolva a hosszú vándortúrák mellett több körtúrát is javaslunk. Az ajánlott kirándulásokat (melyeket a „Közlekedés…” fejezetnél a kiindulópontok szerint csoportosítottunk) lehet rövidíteni, vagy tetszés szerint összekapcsolva meghosszabbítani, körtúrává alakítani – további túrakombinációkat szervezve. A túrák hosszán, a követett jelzéseken kívül a leírásokban az elágazó vagy keresztezett túraleírások száma is feltüntetésre került. Mindezt a túraleírások áttekintő térképe teszi jól tervezhetővé.

A túraleírások gyakorlatilag túravezetőként, „kézen fogva” vezetik a kirándulót. A kisebb jelentőségű látnivalók az útleírás közben, a jelentősebbek jól elkülöníthetően, külön háttérszínnel, általában fotóval kerülnek közlésre. Ha egy látnivaló egy általános (tematikus) fejezetben már ismertetésre került, arra mindig utalás történik az útleírásban, pl. felérünk a Nagy-Hideg-hegyre (lásd a turistaházakat ism. fejezet). Ezzel elkerülhetők a felesleges ismétlések, s az információs részt „nem kötelező” elolvasni. Ha egy látnivalót, nevezetes pontot több túraleírás is érint, mindig megadjuk, hogy a hely ismertetése melyik túraleírásnál olvasható. Ezekkel az egyszerű szabályokkal a túraleírások könnyedén követhetők, a háttérinformációk érdeklődés szerint könnyen megszerezhetők, vagy ha úgy tetszik, átugorhatók.

A turistakalauz sorozat természetesen alapvető része a térképszelvényeket közli, a köztük lévő tájékozódást áttekintő térkép segíti. A kötetek végén olvashatók a turisztikailag fontosabb települések ismertetői (történet, látnivalók, nevezetességek).

A Kéktúra kalauzoknál az a lényeges különbség, hogy – mivel itt egy útvonal és nem egy térség, egy turistaúthálózat bemutatása a cél – az útleírásba minden útbaeső látnivaló „menetvonalba rendezve” kerül ismertetésre.

A turistakalauz sorozat sikere jelzi, mekkora társadalmi igény van a természetjárás feltételeinek javítására, lehetőségeinek bemutatására. A sorozat kötetei feldolgozzák a XX. sz. minden lényeges turistairodalmi alkotását a Thirring–Vigyázó kalauzoktól a Turistaenciklopédiáig, az 1940-ben kiadott Turistalexikontól az internetes honlapokig. Ezek a régi anyagok – mely alapján pl. még a Szentendréhez közeli Dömörkapu környékén is sikerült egy elfeledett emlékkövet megtalálni – a feldolgozásuk elmaradásával a nagyközönség számára a feledés homályába merültek volna.