Gyalogtúra – Medvehagyma-illat, egy csipetnyi történelem és egy kisvasút emléke
Útvonal: Héreg – Király-kút – Pusztamarót – Gerecse-oldal – Héreg
Táv: 13 km Időtartam: 5,5 óra Nehézség: középnehéz
A Nagy-Gerecse környékét elkerüli az áprilisi, májusi hétvégék kirándulóáradata, pedig a számos látnivalót felfűző, talán hosszúnak tűnő körtúra nem fárasztó. Optimális kiindulópontja, Héreg a turisták számára is megfelelő menetrendnek köszönhetően autómentesen is jól megközelíthető. Héregen, a település Nagy-Gerecse hátának támaszkodó szélén érdemes leparkolni, hiszen ugyanide fogunk visszatérni (de Héreg-felső buszmegálló is csak 500 méter).
|
|
A P jelzésen, az 1945-ben itt elhunyt Magyary Zoltán akadémikus emlékhelye mellett észak felé emelkedünk, első pihenőhelyünk a hagyomány szerint erre vadászó Mátyás király emlékét őrző Király-kút melletti rét. A forrás régi szép, dongaboltozatos foglalata sajnos száraz. Kényelmes gyalogút, majd a TV-torony kövesútja vezet át a régi vörösmárvány bányáiról híres Nagy-Pisznice nyergébe, amelyet Vízválasztónak neveznek. 1917 és 1971 között kisvasút kanyargott fel ide Süttőről, a csatlakozó kéktúrával jobbra, az erdészeti műúton tegyünk kitérőt az egykori végállomásra, az idilli fekvésű Pusztamarót ligetes fennsíkjára. A szép lucfenyők vigyázta öreg temető a közelmúlt emlékét őrzi, a történelmi emlékhely a török időket idézi fel.
|
|
Pusztamarótot, a hajdani uradalmi cselédek lakta kis hegyi telep középkori elődjét, Marót falut 1388-ban említi először oklevél. A középkorban a templomos lovagok (vörös barátok) rendházat, Bél Mátyás feljegyzései szerint Mátyás király sógora, Estey Hyypolit esztergomi érsek pedig reneszánsz vadászkastélyt építtetett itt. A mohácsi csatavesztés után a menekülő magyar hadak és a lakosság Pusztamarót környékén sánccá erősített szekérvárat alakított ki, ahonnan ki-kitörve érzékeny veszteséget okozott a töröknek. Azok végül 16.000 fős, ágyúkkal felszerelt sereget vetettek be a hevenyészett erősség ellen. Az önvédelmi harcban 25.000 menekülő – nő és gyerek is – vesztette életét. Az 1526. szeptember 15-én lejátszódott történelmi eseményre emlékeztet a 2003-ban felállított emlékmű, de megidézi Székely Bertalan: Dobozy Mihály és hitvese c. festménye is.
(Gerecse–Vértes–Velencei-hegység turistakalauz, Országos Kéktúra)
|
|
Térjünk vissza a Vízválasztó elágazásába, forduljunk be a kéktúra április-májusban medvehegyma-szőnyeggel kísért szálerdei ösvényére. Az átható illat még sokáig velünk marad. Egy meghitt hangulatú völgyecske sziklafalának kagylófülkéje Mária-szobrocskát őriz, hamarosan felérünk az egykori hercegprímási nyaraló, az 1935-ben épült Serédi-kastély kerítéséhez (1999 óta újra egyházi tulajdon). A Gerecse északi oldalának hűvös, kőrises-bükkös erdejéből ki-kilátunk a Nagy-Pisznice felhagyott kőfejtőire, a távolban megcsillan a Duna ezüstös szalagja. Ránk köszön a Sandl-hárs, a 200 éves korúra becsült mesebeli famatuzsálem, majd egy hasonlóan idős, terebélyes tölgy. Bükkösben érünk át a Gerecse déli oldalába, találkozunk a hajdani kisvasút tardosbányai leágazásának emlékeivel, felérünk a Bánya-hegy és a Halyagos nyergébe. A kéktúráról balra leágazó Z jelzés egy szakaszon köves, meredeken lejtő ösvényen ereszkedik le kiindulópontunkba, Héregre.
Szerző: Berki Zoltán
Utazás
gépkocsival: Bp. – Zsámbék – Szomor – Tarján – Héreg – Bajna – Szomor – Bp.
közösségi közlekedéssel: Bp. Kelenföld – Tatabánya vonattal, Tatabánya – Héreg-felső busszal és vissza (lásd menetrendek.hu)
